Egyetértés. Béke. Győzelem. Jólét. Áldás. Bölcsesség. Hit. Bizalom.
Az olajfa szimbolikájának történelme egészen az ókorig nyúlik vissza. A görög, római és izraeli kultúrában is nagy jelentőséggel bírt, szinte szent növényként tisztelik napjainkig. A mitológia szerint Pallasz Athéné teremtette.
A Bibliában a vízözön-történetében találkozunk először az olajfával. Noéhoz visszatérő galamb csőrében tartott egy olajágat, amely nem csupán az élet újra indulását és a szárazföldet jelentette, hanem a Teremtő újabb békekötését az emberiséggel. A szeretet szimbólumaként is emlegetik, hiszen Jézust olajfából készült keresztre feszítették fel. A kipréselt nyers olaj aranyló fénye, valamint a fa leveleinek ezüstös csillogása teszi az olajfát az égi fény és a béke jelképévé. Az ókori görög kultúrában az olajfa ága a békét és a jólétet szimbolizálta, míg az olimpiai játékokon a győzelem szimbóluma: olajágból fontak koszorút, amit a három legkiválóbb eredményt elért sportoló fejére helyeztek fel. Görögországban a vendégeknek, barátoknak a hétköznapi életben gyakran olajágat adnak gesztusként.
A fentieken túl a halhatatlanság szimbólumaként is említhetjük az olajfát, hiszen több száz éven át terem. Ez az emberiség egyik legősibb kultúrnövénye, közel ötezer éve termesztik. Napjaink legöregebb olajfái már több ezer évesek, termésükből kiváló minőségű extra szűz olajat sajtolnak ki. Az olajfa nem pusztul el, ha letörnek az ágai vagy ha kivágják, esetleg, ha tövig leég. Gyökere felső részéből újabb és újabb hajtások fakadnak, ezzel megmutatva mekkora erő és élet lakozik benne. Az olajfák magassága átlagosan 8-15 méter, belül üreges, azonban a külső része folyamatosan megújul, ezért is tekintenek rá a halhatatlanság szimbólumaként. Lassan növekszik, tizenöt éves kora körül kezd el termést hozni, utána évszázadokig hasznot hoz, ezért régóta tökéletes többgenerációs ajándéknak is tekintik.