Olivafa

Az olajfa (Olea europaea) az emberiség egyik legrégebbi, mintegy 5000 éve termesztett kultúrnövénye. Lassú növésű és nagyon hosszú életű.
Az olajfa 4–6 éves korában virágzik, míg az első termések általában a hetedik évtől jelennek meg.
Szürkészöld levelei lándzsásak; apró, sárgásfehér virágai illatosak. Kezdetben zöld, végül feketére érő termése az olívabogyó. Hidegtűrése -15 C.

Fajta: Olea europaea ’Arbequina’

Az egyik legnépszerűbb olívafajta a világon, amely kompakt növekedésű és közepesen fagyálló. Bőrszerű, keskeny, lándzsa alakú, szürkészöld levelei alul halványabbak. Nagy díszítőértékű olajfafajta, hiszen még akkor is dekoratív, ha termések nem képződnek rajta. Apró, öntermékeny, illatos, krémfehér virágai nyár elején nyílnak, ezt követi zöld termésének az érése, mely éretten sötétlilás fekete. Bogyója kis méretű, olajtartalma viszonylag nagy.

Az olajfa ültetése

Az olajfa „igénytelen” dézsás növényfajnak számít, ezért stabil edénybe és jó minőségű virágföldbe célszerű ültetni. Erre az agyag- vagy terrakottaedények kiválóak lehetnek, mivel ezek elpárologtatják a felesleges nedvességet. Szárazságkedvelő növény lévén nem szabad túlöntözni, mert az olajfák nagyon érzékenyek a túlvizesedésre. Példányai a tápanyagszegény talajt részesítik előnyben, ezért elegendő, ha havonta egyszer vagy kétszer jó minőségű tápoldattal kezeljük őket. Lassú növekedésük miatt az olajfákat ritkán kell átültetni, de ha szükséges, erre a tavasz a legalkalmasabb időszak.